Magyarországon a lakhatási kérdés lassan egyet jelent a saját lakás kérdésével. Pedig lehetne másképp is. Ehhez azonban nem elég új bérlakásokat építeni: olyan rendszerre lenne szükség, amelyben évekre előre lehet tervezni, és amely valódi alternatívát kínál a lakástulajdonnal szemben. A GKI Gazdaságkutató friss elemzése szerint éppen ez hiányzik leginkább a magyar lakáspiacról. Lampert László, a Complex Hitel ügyvezetője szerint sokszor már a 10 százalékos önerő előteremtése is gondot okoz, az is nehezen áll össze. Emiatt ezeknek a pároknak a bérlakás lehet valóban a megoldás.
A rendszerváltás után gyakorlatilag eltűnt a magyar lakáspiacról az önkormányzati bérlakások jelentős része. A privatizáció során az egykori önkormányzati lakások tömege került magántulajdonba. 1990-ben még csaknem 800 ezer önkormányzati bérlakás volt az országban, 2000-re azonban már 180 ezer alá csökkent a számuk. 2025-re mindössze 108 ezer maradt, ami a teljes magyar lakásállomány csupán 2,4 százaléka – írja az MTI a GKI elemzése alapján.
Ezzel szemben több nyugat-európai országban a bérlés teljesen megszokott lakhatási forma. Ausztriában például a lakások mintegy 45 százalékát bérlik, a szociális bérlakások aránya pedig eléri a 15 százalékot. Németországban szintén jelentős a bérlők aránya. A különbség nem csupán abban van, hogy ott több lakást lehet bérelni. Hanem abban is, hogy a bérlés sok esetben kiszámítható életforma. Nem feltétlenül néhány hónapra vagy egy-két évre szóló átmeneti megoldás, hanem akár hosszú távra tervezhető lakhatás.
A GKI szerint éppen ez az egyik kulcskérdés. Ha valaki stabil, megfizethető és hosszú távon is tervezhető bérleti lehetőségre számíthat, kevésbé érzi úgy, hogy kizárólag a saját lakás jelenthet biztonságot. Ha viszont a bérleti piac szűkös és bizonytalan, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a saját ingatlan az egyetlen valódi megoldás.
Magyarországon a bérlés sokak számára továbbra is bizonytalan terep. Kevés a kiadó lakás, magasak a bérleti díjak, gyakoriak a rövid távú szerződések, és a bérlők jogi biztonsága is korlátozottabb. Mindez együtt abba az irányba tereli az embereket, hogy ha tehetik, inkább saját ingatlant vásároljanak. Csakhogy egy működő bérlakásrendszer nem épül fel egyik napról a másikra. A GKI szerint ehhez olyan intézményi háttérre is szükség van, amely hosszú idő alatt, akár évtizedek alatt válik stabillá. Az önkormányzatok, a nonprofit szervezetek és a megfelelő finanszírozási konstrukciók együtt teremthetik meg azt a hátteret, amely hosszú távon is működőképessé teszi a rendszert.
Ráadásul nem minden bérlakás ugyanazt a célt szolgálja. A piaci bérlakások elsősorban azoknak jelenthetnek alternatívát, akik meg tudják fizetni a piaci lakbéreket, míg a szociális bérlakások a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévőknek adhatnak nagyobb biztonságot. Éppen ezért a lakáspolitikának sem egyetlen megoldásra kellene épülnie. A cél egy olyan rendszer lehet, amelyben a saját tulajdon mellett többféle bérlakásforma is valódi, hosszú távon működő lehetőségként jelenik meg.
Ebben hozhat változást a készülő Wekerle Sándor Lakásépítési Program, amely a GKI szerint valódi alternatívát teremthet a lakástulajdonlás mellett. A program önmagában azonban még nem oldja meg a problémát. A kutatók szerint egy működő bérlakásrendszerhez nem néhány beruházásra, hanem hosszú távú, kiszámítható és intézményesen fenntartható struktúrára van szükség. Vagyis a kérdés nem csupán az, hogy hány új bérlakás épül Magyarországon. Az is legalább ennyire fontos, hogy mi történik ezekkel a lakásokkal utána, milyen feltételekkel lehet majd kibérelni őket, mennyire lesz kiszámítható a bérleti jogviszony, és lesz-e mögöttük olyan intézményi háttér, amely évek múlva is működteti a rendszert.
Mert önmagában attól, hogy több lakás jelenik meg a piacon, még nem lesz valódi alternatíva a bérlés. Ahhoz az is kell, hogy a bérlő hosszabb távra tudjon tervezni, megfizethető lakhatáshoz jusson, és ne érezze úgy, hogy bármikor újra kell kezdenie az egész lakhatási lehetőségeket.
Lampert László a Complex Hitel ügyvezetője szerint sok ügyfelének lakásvásárlásnál már a 10 százalékos önerő előteremtése is gondot okoz, az is nehezen áll össze. Emiatt sok esetben a bérlakás lehet valóban a megoldás. A hiteligénylések száma nem, ellenben a fizetőképes kereslet csökkenőben van az elmúlt időszakban. Van ugyanis, akinek még a 400 ezer forintos ügyvédi díj előteremtések is gond egy sok tízmillió hitelnél. Ezeknek az igénylőknek jó eséllyel a bérlakás lenne a megoldás. A tapasztalat persze az, hogy mindenki saját lakást szeretne, de a bankok sokszor nehéz helyzetben vannak, önerő nélkül erre nincs lehetőség – pláne, hogy olyen is előfordult már, hogy a babavárót valaki a tartozása törlesztésére fordította.
(Illusztráció: pexels)
